Hi!

Éjszaka (mostani) szokás szerint, csak egyszer keltem fel hozzá. 8 körül reggelizett, de utána szerintem már nem aludt vissza, mert nem sokra rá már ott dumált az ágyában, úgyhogy ki is vettem.

Ma is az volt az első, hogy előrángatta (volna, ha tudná - így én segítettem) a motorját, és felpattant rá:) Egyre jobban élvezi, bár még csak kicsit lökdösi magát előre-hátra, menni még nem megy vele. De hamarosan rá fog jönni, és indulhat a motoros korszak:) Babakocsi helyett motoron száguldunk majd a játszótérre:)

Miután összeszedtem magunkat és meg is reggeliztünk, lementünk a játszótérre. Ma megint szörnyű dolog történt. Dávid, az a szörnyen rossz gyerek akiről mindig írok (mostanában nem, mert nyaralni volt, rég nem láttuk) megharapta!!! A kis arcát! Úgy tett, mintha puszit akart volna adni neki, helyette alattomosan megharapta! Szegény Bence, jól meglepődött, majd iszonyúan elkezdett bömbölni. Lényegében így jöttünk rá, hogy szó sincs pusziról. Nagy piros dagadás lett a kis arcán, ami azóta lelohadt, de a fogak nyoma még mindig látszik, azaz piros. Teljesen kétségbe volt esve, el tudom képzelni, hogy milyen váratlan, és milyen fájdalmas lehetett:(( Szegény pici babám, nem bírom elviselni, amikor nem saját hülyeségéből fáj valamilye, hanem más okozza. (Általában Dávid..) Nem akarom, hogy féljen mástól, vagy már ilyen picinek fóbiákat, vagy rossz reflexeket szedjen össze (pl. megijed, ha valaki közelít, vagy át akarja ölelni). Dávid jól fel lett pofozva, az anyja nagyon leszidta, utána megint nem győzött bocsánatot kérni. Mondta, hogy ő már próbálta szép szóval, rossz szóval, kedvesen, pofozva, mindenhogy leszoktatni Dávidot erről a viselkedésről, de egyszerűen nem megy, a gyerek újra és újra megcsinálja ezeket. És, hogy ő álmában sem gondolta volna, hogy majd az ő gyereke ilyen lesz, stb., stb. De attól még az én pici babám husis kis pofija meg lett harapva, nagyon megijedt, s nagyon fájt neki, és még most is látszik a helye:( Amúgy a harapás után Dávid egyből kapta a pofont, amitől ő kezdett el visítani, cserébe Bence egyből elhallgatott, és azt nézte, hogy Dávid sír:) De még akkor is úúúgy le volt görbülve a szája:(( Annyira nagyon sajnáltam a kis pockomat:(

Amúgy megint jó retkesen jöttünk fel, tök jó volt:) Leült két kislány mellé játszani, akiknél volt egy-egy vödör víz, amibe homokot pakoltak. Bence meg segített. Ettől eleve homokkesztyű képződött a két kezén. De amikor nekiláttak püfölni a vizes homokkal teli vödröt! Meg persze amikor felmászott rám közben/utána... Én eleve térdig homokos voltam, mert ahogy térdeltem a homokban, az összes szemcse beleragadt a lábszáramba:) Utána meg mentünk a kúthoz, hogy legalább a kezét lemossam. Ettől meg ugye csupa víz lett, a testén lévő homok meg odaragadt sár lett:) Úgyhogy megint ugrottunk a kádba közösen:) És így nem is zavarja a zuhany! Mert eredetileg nem szereti, de most, hogy minden nap együtt zuhanyozunk játszótér után, így nem zavarja!

Ebéd és alvás után még kicsit molyoltunk itthon, majd átvittem anyuékhoz. Ott megtekinthette az új homokozóját - ami már volt egy ideje, csak homok nélkül - , meg mehetett fürcsizni is a medencébe. Bár azt nem élvezte annyira, csak az foglalta le, hogy kidobhatta az úszógumit a medencéből, majd kimászott (segítséggel) ő is utána, majd kintről visszadobta a vízbe, és mászott utána (ismét segítséggel). És ezt sokszor. Kicsit fárasztó pakolgatni őt ki-be:) Aztán leléptem. Állítólag este elcsúszott a kádban, de nem sírt, és este 7-kor már aludt!

Holnap megyünk délután Sukoróra. Úgyhogy este tuti nem írok blogot, mert nem leszünk itthon:)

Ja, még annyit, hogy ma levetett pisis pelenkával kergette a macskát, azzal próbálta őt becélozni:) De ma csak egy kicsit, 2-3 dobás erejéig:) A macska befutott az ágy mögé, Bence még bedobta utána a pelenkát aztán azt sem érte el többet, meg a cicát se találta:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.