Hi!

Pocsék szar éjszakánk volt, lényegében nem aludtam  semmit. Az volt a gond szerintem, hogy Bence tegnap túl sok (na jó, rengeteg) cseresznyét evett, és éjszakára jól megfájdult a pocija. Az este azzal indult ugye, hogy fél 10 lett, mire elaludt, és addig volt még egy kaki is. Aztán az igazi móka kb. 5 perccel később kezdődött, mint ahogy lefeküdtem aludni:) Mert az időzítés fontos.

Tehát, volt sok ordítás, hempergés, feszengés, meg még sírás. Én hol bent voltam nála, hol kijöttem, de nagy változások nem történtek. Fél egykor Süvi javaslatára Bence átköltözött hozzánk. (Ilyen is rég volt:) Sírások, fészkelődések, nézelődések után egy körül már el is aludt:) Alig egy óra kínlódás után... Aztán következett 3 csodálatos óra, ami azzal telt, hogy én egyre lejjebb kerültem az ágyról, végül nem fértem el:) Még az oldalamon egyensúlyozni az ágy szélén is szórakoztatóbb volt annál, mint amikor már helyem se volt:) Mert persze Bence fészkelődött, én nem tudtam aludni, mert rá figyeltem, mindig húzódtam odébb, hogy elférjen, és jó legyen neki. Hajnali 4-kor ez már úgy nézett ki, hogy a lába az apjánál volt, a feje meg az ágy szélén. Keresztben feküdt a kis lelkem, én meg ott gubbasztottam az ágy végében, hogy mit is csináljak. Végül visszavittem a szobájába, ami miatt megint nekilátott hisztizni. Félálomban nyűglődött fél 5-ig, akkor bementem hozzá, majd nyűglődött tovább 5-ig. Akkor megint bementem, kapott inni, utána végre elaludt. Én is lefeküdtem, és már majdnem mély álomban voltam, amikor egy szarka a fejemtől 2 méterre (azaz az erkélyen) 2 akkorát rikoltott (nyitott erkélyajtónál), hogy kb. a plafonig ugrottam... 7 körül reggeli, majd aludtunk negyed 10-ig. De szerintem alhattunk volna tovább is, engem nem zavart volna...

Délben megebédeltünk, majd lementünk a játszótérre, mert végre ragyogó idő volt. Találkoztam lent egy régi baba-mama tornás anyukával. Neki 3 gyereke van, egy 3 éves fiú, meg két 2 éves lány. Egypetéjű ikrek:) Mondta a csaj (nem tudom a nevét, mindig azt hiszem, hogy Laura, de az az egyik lányának a neve...), hogy 13 hónapos volt a fia, mikor megszülettek a lányok! Ami nagyon durva, ha jobban belegondolok:) Bár neki még nem kellett nagy hassal rohangálni a fia után sokat:) És az is durva, hogy 4 éve még a férjét sem ismerte! Ehhez képest már 3 gyerekük van:) Amit nem nagyon gondolt volna 4 évvel ezelőtt:) És csak fogja a fejét, hogy én is, meg Zsuzsi is több babát akarunk, mint 2:)) De ő már csak tudja, bár nyilván az ő esete extrém, és kivételesen nehéz. Szinte egy teljes évig kellett maga mellé segítség, mert nem tudott 3 pici gyereket etetni, fürdetni, ellátni. Amit mondjuk nem csodálok, bár akkor hogy oldja meg az, akinek 3-as ikrei vannak mondjuk?:) Bár lehet az más, mert egyidősek... Amúgy ez a nő is mondta, hogy Dávidot (aki homokot szórt Bence arcába) felképeli egyszer. Mesélte, hogy több baba szerzett már be sérüléseket tőle. Múltkor pl. egy kislány nyaka be volt kötve, mert Dávid a nagy szeretgetés és ölelgetés közben egy jókora harapást helyezett el a nyakán... Igen figyelni kell rá.

Délután elég későn sikerült beerőszakolnom az ágyba, 3 körül aludt el (végre). De csak egy órát aludt. Utána már nem tudtunk visszamenni a játszótérre, mert megint esett ugye. Pedig úgy elterveztem, hogy késő délutánonként is le fogunk menni, mikor apa EB-t néz:) És csak fürdésre jövünk majd haza. De nem. Hülye eső. Amúgy mindegy, mert ma elmentünk bevásárolni hármasban, úgyhogy volt program. A belem kilógott a végére, mert Bence nem tud egyhelyben ülni a kocsiban, muszáj kivenni. És persze csak az én ölemben akar ülni, apáéban nem (ha az enyémben is lehet ugye...)

Amúgy ma eléggé ki voltam készülve. Az időjárás (meg a baba miatt is nyilván) úgy éreztem magam, mint akinek ülnek a mellkasán. A játszótérről alig tudtam hazatolni a babakocsit, azt hittem hányni fogok, vagy összeesni, vagy valami. Otthon vagy egy órát feküdtem a hátamon. Feszül a hasam még mindig, nagyon nekilátott nőni, és lehet, hogy tényleg keményedik a front miatt. Bár ez csak tipp, ilyen pici hasnál nem tudom létezik-e ilyen:) De amikor nagy volt a hasam, és front volt, akkor éreztem magam ilyen ramatyul. Meg ilyen fáradtnak. Meg mint akinek kő van a hasa helyén. Szórakoztató 6 hónapnak nézek elébe...:) Mindegy, más is túlélt már ilyet, hogy gyereket várt egy másik mellett...:)))

Ezt leszámítva jól vagyok, és úgy viselkedik a szervezetem is, mint máskor. Nem hinném, hogy többet ennék pl., vagy bármi hasonló változás lenne. Vagy kimondottan kívánnék valamit... Úgyhogy elvagyok, csak sokat kell pihennem, meg elmehetnének már ezek a nagy frontok...

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.