Hi!

Tudom, 3 napja nem írtam... Pénteken valahogy nem jutottam gép elég, szombaton ugye esküvőn voltam, tegnap meg dögrováson, de megmaradtam (amit nem hittem volna:)

Most ne tudok 3 napi történést visszaidézni Bencével kapcsolatban, úgyhogy csak az emlékezetesebb momentumokat írom.

Szombat, esküvő(k). Nagyon csinos volt a kisfiam! (A templomi esküvőn, a polgárin még nem:) Volt elegáns élére vasalt nadrágja, kék ingecskéje fehér szalaggal, meg kék cipője, meg a macis nadrágtartója. Kimondottan elegáns volt! De a viselkedése nem volt kifogástalan. A polgári szertartás délben kezdődött, és már valahogy előtte is nyűgös volt. Amit nem értek, mert persze ma is alig tudtam 2-kor bedugni az ágyba, de ha esemény van, akkor muszáj már 3 órával előbb fáradtnak lennie... Úgyhogy egy percig nem bírt nyugton maradni. Ahogy elkezdődött a szertartás, lényegében már vihettem is ki. Mert rohangálni nem engedtem, tehát egyből nekilátott visítani a kezemben. Csak a koccintásra merészkedtem vissza vele, amikor zene ment már, meg gratulációk. Akkor már mászkálhatott, hisztizhetett, senkit nem zavart:) 1 körül fektettem le otthon és majdnem 3-ig aludt. Aztán pizzát kapott ebédre, de igazából lenyúlta a szélét, és azt rágta el, nem is kért a sonkás-sajtos részéből:))

Aztán 5-re mentünk a Bazilikába. Elméletileg Bence ki volt pihenve, de persze ettől még egyhelyben nem tud meglenni...:) 10-15 percig bírta (nem semmi!), addig adtam neki inni, meg cumit, meg könyvet nézegettünk, de aztán nekilátott gagyogni, meg mozgolódni. Mivel nem akartuk megvárni, hogy nyűgösködés legyen a dologból, ezért apa magára vállalta a dolgot, és kiment Bencével. Hédiék is követték őket a 2 babával, úgyhogy legalább volt társaságuk:)) Kint Bence állítólag faltól falig rohangált, meg teljes turistacsoportoknak csavarta el a fejét:)

Aztán fent az étteremben egész jól elvolt, csak mikor kezdődött a vacsi, meg anyu akart felolvasni egy szöveget Reniéknek, akkor rögtön nekilátott megint a hisztinek. Szerintem időzíti ezeket. Úgyhogy megint vihettem ki:)) Aztán altatni (mielőtt meghozták volna a vacsit.) De nem akart elaludni, úgyhogy megvacsoráztatva, meg pizsiben levittem, mert nem akartam egész este fent ülni. Konkrétan azt csinálta, hogy felállt a kiságyban, és nézte magát a falon lévő tükörben, és boldogan ugrált, meg gagyogott... Lent még megette (a saját vacsija után) Lívia összes mozzarelláját, meg palacsintát, meg sok krumplit, aztán egy idő után megint felvittem altatni. Negyed 10 volt, mire elaludt!! Ami elég durva, mert itthon már 8-kor alszik. Igaz itt nem lehetett teljesen besötétíteni + mindig zaj felhallatszott. Zene, csörömpölés, stb. Szereztem kölcsönbe bébiőrt (pénteken voltunk érte) és az is igen jó szolgálatot tett! Tényleg hallottam, ha sír, és akkor felmentem hozzá. Végülis 3-szor kellett felmennem, úgyhogy nem volt vészes.

Az éjszakánk nem volt túl pazar, mert én egész éjjel beteg voltam, lényegében alvás nélkül ingáztam az ágy és a wc között, Bence meg kis megszakításokkal 1/4 6-tól ébren volt, mert sötétítés híjján világos volt már...

A szállodából egyből anyuékhoz mentünk, mert neki kellett ellátni Bencét is, meg engem is:)) Mert én egyikre se voltam képes:) Igen jó volt megtapasztalni, hogyha én nem vagyok ott, akkor Bence milyen jól viselkedik! Délután én egy sötét szobában pihentem, és Bence nem tudta, hogy én is ott vagyok, mert el lettünk szeparálva. Hogy hagyjon nyugodtan pihenni. És egész délután egy hangja nem volt, nem hisztizett, szép csendben eljátszadozott, még akkor is, ha anyu nem volt a közelben (mert engem ápolt), sokat kacagott, nem rendetlenkedett, tehát egy angyal volt! Ha én is a közelben vagyok, akkor bezzeg megy a hiszti, meg a lábamon lógás, stb...

Ma délelőtt anyu hazahozott minket, miután túléltem az éjszakát. 2 körül végre sikerül Bencét lenyomnom aludni, aztán ha felkel, akkor megyünk védőnőhöz. Ma Líviánál fog aludni, hogy én nyugodtan tudjak nőgyógyászhoz menni este + tudjak még pihenni, gyógyulni, mert jártányi erőm sincs jelenleg.

Még a péntekre visszatérnék, mert jól kimaradt. Bencével elmentünk egy volt osztálytársamhoz, akitől elhoztuk a bébiőrt. A világ másik végén laknak, de fél óra alatt odaértünk. Zsófi babája 1 hónappal fiatalabb Bencénél, de ő még mindig szopizik. Sőt, mást nem is fogad el, ha jól értelmeztem (Zsófi azt mondta, hogy jelenleg úgy látja, a fia kb. az érettségijéig óhajt szopni...:) Ő még nem jár, és állítólag 7-8 hónapos kora körül fordult meg egyáltalán először! Mármint fekvésében hátról hasra. De azzal a lendülettel hirtelen megtanult felülni és felállni is:) De járni még nem jár. És ő sem beszél még. Úgyhogy tényleg teljesen más minden baba fejlődési üteme. Éppen őket várom most is, mert Zsófi szülei még Őrmezőn laknak, ás Zsófi pont ma jön meglátogatni őket, úgyhogy mondta, hogy akkor beugrik a bébiőrért, és akkor nem kell megint kimennem oda. Visszafelé több, mint egy óra volt az út... Ja, és aránylag hamar visszaindultunk Zsófiéktól, mert Bence nyűgös volt nagyon, álmosnak tűnt. 11-kor!!! Mert mindig időzít! Itthon alig tudom lefektetni, de amint program van, ő egyből fáradt persze. Gyorsan el is aludt hazaúton a kocsiban, érkezés előtt 2 perccel kelt fel:)

Hát, akkor azt hiszem minden fontos dolgot megírtam. Ma még jelentkezek egyszer, megírom mi volt a védőnőnél (bár ezt már most megírhatom: megkaptam a kiskönyvet, és mérlegelés szerint megint 73 kilóról kezdem a terhességet - mivel tegnap fogytam vagy másfél kilót:)))), illetve beszámolok a nőgyógyászos eseményekről.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.