Hi!

Hát, ma teljesen le lettem amortizálva! Bence nagyon energikus és vidám volt délután, és nagyon jókat hancúrozott. Rajtam. Főleg. Ma kitépte az összes szál hajamat, kinyomta az egyik szememet, agyműtétet akart végrehajtani rajtam az orromon keresztül (ez vérzéssel járt), le akarta harapni a nyelvemet (!!!), de gyorsabban húztam vissza (igaz orrtól állig nyálas lettem, ahogy rámcuppant a kis szájával...), az orromat is majdnem megharapta, de még időben rántottam hátra a pulcsijánál fogva. Mindkét vállamra foltokat várok, főleg kék és zöld színekben. A piroson már túlvagyok. A csuklómról nem tudta lemarcangoni a bőrt, de egy fognyi (vagyis a fog teljes hosszát értem ezalatt) mélyedés igazán dekoratívan mutat rajta (mármint a csuklómon). Remélem ezek az események nem lesznek mindennaposak!

Ebéd. Ma nem kapott üveges babakaját, ma csak azt ette, amit mi is. Tehetséges szakácsunk (azaz én), elkészítette remekművét: sajtos-tejfölös tészta. Köszönöm, köszönöm:) Megpróbáltam kicsikre vágni a tésztát, hogy ne lógjon ki mindenfelé Bence szájából, de hiába. Mert lógott is, meg ő is húzgálta. Közben mászkált. A konyha 2 szinten (asztal és talaj) tök tejföl volt, meg tészta persze. A gyerek kezei és szája, arca dettó. Mondjuk ebéd uztán már nem volt értelme elvinnem kezet, meg szájat mosni, mert addigra mindent belekent a gatyámba. Meg a pólómba. Majdnem az irattartómba is! Ott lógott a táskám a szék támláján, ő meg odament, belenyúlt, kivette a bőr irattárcámat, és bele akart harapni!! Tésztás, tejfölös, sajtos szájjal! Kb. mindent egyszerre dobtam el:) De azért ízlett neki az ebéd! Délután 2 uzsi is volt, egyszer alma kölespéppel, majd áfonyás joghurt.

Ma már teljesen alap nála az ágyról lemászás! Ugyanúgy, mint a sima mászás, evés, akármi! Leteszem az ágyra, és már akkor mászik le, amikor akar! Meglátja a macskát pl., nekiiramodik, az ágy legszélén pörgül egyet, és már ugrik is le az ágyról, és üget tovább. Gondolkodás nélkül, hogy akkor ő most hogy is fog lekeveredni az ágyról! Így! Pikk-pakk! Tegnap lemászott, ma meg már nem is gondolkozik rajta, hogy mit kéne tennie! Csak csinálja! Elképesztő! Nyugodtan ott is hagyhatom akár az ágy közepén, már nem kell félnem, hogy leesik. (Jó, mondjuk csak peluscsere, vagy dögönyözés céljából teszem ágyra, akkor meg ott vagyok úgyis...)

Holnap hétvége, Bencének 24 órás zabálás, nekem meg kezdődő fogyókúra...

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.