Hi!

Még írok pár dolgot, még van időm:)

Képzeljétek, már olyan szinten kezd próbálgatni minket, hogy az elképesztő. Mármint a hisztizésekre gondolok. Már kezdi a kis harcait. Ha oda akar menni, ahová én nem szeretném, és felveszem, hogy odébbtegyem, akkor konkrétan olyan hisztit vág le, hogy még hídba is lemegy a karjaim közt! Meg ott is, ahová leteszem. Ilyenkor lábra sem áll, összecsuklik inkább! Sőt, ilyenkor még felállni sem tud, hanem hétrét görnyedve hisztizik, hogy neki milyen rossz. És persze századszorra is elindul oda, ahová nem lehet. És kezdődik minden újra.:)

Azt talán már írtam, hogy konditermes napokat kivéve (amikor pont akkorra esik az etetési időpont), már csak napi 2-szer kap tápszert! Sőt, ma csak 4-szer evett, mert úgy jött ki. (Konditeremben tápszet kapott, és kb délután fél 4-kor evett legközelebb...). De amúgy ez azért is tartható, mert egész nap csemegézünk. Eszünk mindent. Tízóraira kapott tegnap babapiskótát, és azzal elvolt ebédig. Mármint nem addig ette, hanem jóllakott vele.:) De mindenből kap. Ma még mézeskalácsot is ettünk (tornán kaptuk). Szépen rágta. Mármint harapott le belőle kis falatot, és ette. Ezek persze csak kóstolók, nem mézeskalács az uzsi:)) De ebédkor is kapja a tányérból a krumplit, húst, még a csemegeubit is meg szokta szerezni (jól megmarkolja), és ott szopogatja:) Pedig az arcát nézve nem is ízlik neki, de neki muszáj mindent enni, amit mi is eszünk:) Ha gyümit eszünk, abból is mindig kap. Tegnap munkában maradt csomó pogi, úgyhogy 2 napja pogizunk is. És minden ízlik neki, semmit nem utasít vissza!

A napokban elkezdett ismerkedni az ajtóval, csak félek, hogy egyszer oda fogja csípni az ujját. Ha be van hajtva (általában nem teljesen, csak ő nekitámaszkodik, és ezáltal bezárja), akkor odaül, és megpróbálja kinyitni! Ma már odáig eljutott, hogy nem elé ült le (ugye akkor megakad a dolog a lábában), hanem mellé! És sikerült neki résnyire kinyitni, csak akkor meg is fogtam, mert azzal a lendülettel általában tolja is vissza:) És akkor becsípheti az ujját. Általában mindig támasztja is ajtót, így kb. csak csukogatja a csukott ajtót, de közben az ujjaival serényen kaparássza kifelé:) Esküszöm pár nap, és behajtott ajtónál se lehet majd gyereket magára hagyni, mert ki fogja nyitni, és kijön. Mondom, napok óta gyakorolja! Direkt odamegy, és leül elé, vagy fel is áll. És már nem az ajtónak támaszkodva áll fel, hanem kisasszézik mellé, a falhoz, és úgy próbálkozik!Elképesztő! :) (Csak a lábfeje belógott, és abban akadt el a dolog...:)

Na, megyek aludni! :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.