Hi!

Tegnap este már nem írtam blogot, meg gyerekecske 23:40-kor szenderült el, és miután rendbetettem a lakást, meg elmosogattam, meg beágyaztam, meg megfürödtem, stb, úgy döntöttem, hogy már nem ülök be a gép elé... Kb. szédeletem a fáradtságtól. Mert előző este is minimum 5-ször fel kellett kelnem hozzá, amellett, hogy kb. 2-re sikerült elaludnom (a látogatások okozta nagy élmény miatt nem tudtam elaludni, és amikor már félálomban voltam, akkor meg a gyerek zendített rá).

Elég nehéz vele mostanában. Most, hogy már nagyobb, és tudna önállóan játszani, nem akar. Vagyis játszik kicsit, de aztán mászik oda hozzám. Meg vegyem fel, de aztán már a kezemben is nyűgös. Végülis egész nap nyafog, kis megszakításokkal. Hédiék mondták is, hogy ne higyjek a szóbeszédnek, hogy az lesz az igazán nehéz, ha már tud járni is, hogy akkor kezdődik csak a mulatság! Azt mondták ez hülyeség. Lehet végre bármit csinálni, mert bár a gyerek mindig a nyomunkban lesz, attól még nem kell cipelni, mert tud járni is, ha kimegy az ember a szobából, akkor nem kell izgulni, hogy épp lefejeli-e a szekrényt, mert ő is jön, és mindig szem előtt van. Tehát akkor már önállóbb.

Hát, de tegnap is ez az éjszakázás... Menéztem a Pókembert, majd az X-men elejét is, mire le tudtam fektetni. Persze csak fél szemmel néztem, másik fél szemem a gyereken volt. Kiderült, hogy szeret repülni, és fejjel lefele lógni. A dobálás is, meg a lógatás is nagy kacagásokat, meg vigyorokat váltott ki belőle:))

Olyan édi volt tegnap! Épp csokit ettem, ő meg kinézte a számból. Na jó, nem kinézte, hanem kb. kivette, mert ilyenkor támadást indít ellenem, felmászik rám és küzd. Szóval, ott ettem a csokit, ő meg természetesen meg akarta kóstolni. Mondtam neki, hogy nem kaphat, mert ez csoki, ilyet nem ehet. De nem érdekelte. Jó, mondtam neki, akkor enni nem ehetsz belőle, csak megkóstolhatod. És bekapta. És annyi esze volt, hogy nem kezdte el rágcsálni (úgysem tudott volna harapni belőle), hanem egyből nekilátott szopogatni! Vagyis szinte cumizta, mert alig bírtam fogni a csokit, hogy ne szippantsa be! Meg alig bírtam kihúzni a szájából:))) Okos és tehetséges gyerek, egyből tudta mit kell csinálni, hogy a lehető legtöbbet hozza ki abból a 10 másodpercből, míg csokit kap a szájába:))) De aztán megettem, és nem volt mit koldulnia!:)

Az etetéssel továbbra is hadilábon állunk. Ha szerencsém van, akkor félidőig megül a helyén. De általában addig sem. Ezért, mindig ha épp látom a száját mászkálás, állás közben, akkor rakok bele egy adag kaját. Így néha akár egy órába is telik, mire mindent eltűntet.

Ma lehányta (na jó, lebukta) a fejemet. Ott feküdtem (az oldalamon) a szivacson, ő meg rámmászott. Rá a fejemre. Mondtam is neki, hogy nagyon vigyázzon, mert a fejemen haj és szemüveg is van, és mindkettőre nagyon érzékenyen reagálok! Úgyhogy mindkettő maradjon a helyén. Erre lehányt. A hajamat. Onnan meg lefolyt a szemüvegemre meg az arcomra. De az egész üveg tápszeres lett, olyan szinten. Tehát nem kis csíkban folyt le a hajamról, hanem pacákban (, hogy jól szemléltessem az esetet). Úgyhogy valami mindig van.

Be akartam ma kenni az ínyét azzal a Dentinox-szal, hogy hátha a fogzás miatt nyűgös. Éjjel is olyan ordításokat vágott le, mikor felébredt, mintha nyúznák! Pedig most is kapott kúpot, de ezek szerint nem haszált. Szóval, előkaptam a krémet, és rájöttem, hogy bármilyen tubusos krém jó a fogzására! Mert be sem kell kenni. Csak kikapja az ember kezéből a tubust, és már rágja is! Főleg a kupakot, mert az olyan sávos (azaz neki recés). És azt nagyon jól lehet rágni, kellemes az ínyének:)

A gyerekszoba továbbra is csatatér jellegű, semmit előrelépés nem történt. Csak minden szét van szórva, és mindig mindenre rálépek. Este mindent elrakok, reggel meg mindent előszedek. De nem használ, mert jobb móka felmászni rám, vagy kimenni a szobából, vagy a manikűrkészletem tokját rágni...

Bár, most míg alszik még (kb. 10 percet - se), meg próbálok még szőnyeget ragasztani!

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.