Hi!

El is felejtettem említeni, hogy ma megyünk csípőszűrésre megint! Elő kell kotornom valahonnan a beutalót addig... És viszem a kengurut is, mert bár nagyon erős vagyok, de ez a hordozós cipekedés már kicsit túlzás... Már a lakástól a kocsiig is nehéz elvinni:) Na igen. Baba lassan 6 kiló, a hordozó is megvan pár, úgyhogy a konditermesek lassan irígykedve nézhetnek rám, hogy milyen lazán (legalábbis látszólag) emelgetem és pakolgatom a 10 kilókat - fél kézzel! :) Már az ágyból kiszedni is nehéz:) Felrakom a vállamra, és 10 perc múlva már úgy érzem, hogy leszakad:))) Persze, biztos velem van a gond, mert a 40 kilós Hédi meg úgy emelgeti a 10 kilós (vagy feletti) Elődöt, hogy csak lesek! Vagy többet kéne edzenem. Vagy ahogy nő a gyerek, úgy izmosodom majd én is...:)

A tegnapi fotók alapján úgy döntöttem, hogy Bence rám a is hasonlít! Legalábbis a gyerekkori magamra! A szeme, meg az orra formája. A szája, meg az álla az inkább az apjáé. Dehát annyit változik hónapról hónapra!! Ha most visszanézitek, hogy milyen volt 2 hónapja, és milyen most... Ég és föld! (Pl. meghízott a feje...)

Tegnap Bence anyuéknál már elég jól evett! Egyszer bepuszilt 170-et, egyszer meg 200-at! Nekem éjszaka 140-et evett, hajnalban pedig már csak 70-et... Bár tudom, hogy amikor Bence elkezd éhes lenni, akkor anyu nem ad neki még kaját, hanem elkezd vele játszani, meg eltereli mindennel a figyelmét, hogy tényleg jó éhes legyen, és megegyen egyszerre mindent. Hát erre nekem se idő, se enegriám. Örülök, ha végre éhes, mert akkor van rá esély, hogy kaja után lefekszik aludni... Főleg éjszaka kellős közepén nem érek rá ilyen cselekre. De amúgy én sem etetem így túl, hogy igény szerint rakom a szájába a kaját, mert grammra ugyanannyit eszik, csak persze kényelmetlenebb, meg fárasztóbb többször etetni.

(Úgy hallom végre elaludt... 1 órája etettem meg, és most aránylag álmos is volt utána.. Fél órát tutujgattam, utána meg hagytam nyűglődni. Most lesz fél órám valamire...:)

Egyébként úgy veszem észre, hogy elkezdett hullani a gyerek haja! 3-4 napja mindig észreveszek a ruháján/pelusán/lepedőjén/lepedőmön hajszálakat. Először azt hittem, hogy az enyémek, és mindig ijedten (na jó, ez azért túlzás, de nagyon odafigyelek rá) kapkodtam le a hajszálakat róla, nehogy beleakadjon az ujja, vagy rácsavarodjon. Mert állítólag az nem jó, főleg nem a vérkeringésének. De mindig csak rövid szálakat szedtem le róla. Azt hittem, hogy a hajam, csak valami miatt rövid (letört a végéből pl...). Ma jöttem rá nagy eszemmel, hogy ezek a 4-5 centis hajszálak kizárásos alapon Bencéhez tartoztak! Úgy szín és méret alapján. Nem is tudom, hogy hihettem, hogy az enyémek... Szülés óta napi 1 szál hajam hullik ki, ha fél óráig tépem a fésűvel, akkor is. Vagy napi 1 sem. (Már előre parázok mikor kezd el hullani, mert az is törvényszerű szülés után x hónappal. Akkor vágatják le az anyukák az eddig hosszú hajukat...) De most úgy tűnik, hogy Bencus kezdi el hullatni a babahaját, mert még mindig a születéskori van a fején. Ki se kopott! De épp ideje, hogy elkezdje lecserélni szép szőkére! :)

Na megyek, és nekilátok az enyhén sűrű napomnak (a sok etetés és foglalkozás mellett csak csípőszűrésre megyünk, ebédet kéne kreálnom, franciatanárnő jön, tanulni is kéne addig, anyuékhoz kell vinni a gyereket, gyógyszertárba kell menni, tejért - azt majd az apja, látogatók jönnek este, addig ki kell takarítani a lakást, van egy halom vasalnivalóm, stb, stb... Talán, ha a mai nap 36 órából állna, akkor végeznék is mindennel... De nem hagyhatom hétvégére őket, mert nem leszünk itthon, és nem tudom akkor megcsinálni...)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.