Hi!

No, megnéztem az utolsó bejegyzést, ahol ott tartottam, hogy rendszertelen kb. 10 perces fájásaim vannak, és ezt reggel 1/2 8 felé írtam.

Ezután felhívtam a szülésznőt és mondtam neki, hogy tegnap estéhez képest úgy tűnik, hogy ezek nem jóslófájások, hanem már konkrétan azok, úgyhogy mi legyen. Azt az utasítást kaptam, hogy várjam meg, míg sűrűbbek és erősebbek, mert ilyen rendszertelen fájásokra nem tud mit mondani, hogy mikor kéne bejönnöm, mikor lesz ebből szülés. Ez olyan 8-9 között lehetett, nem emlékszem pontosan. De kb. egy-másfél órára rá felhívtam, hogy mi számít rendszeresnek, mert azóta a fájások 5 percesek, és már fél órája. Az rendszeresnek számít-e, vagy statisztikailag több időt kell-e várni, míg rendszeresnek mondható valami? :)) Kissé meglepődött, hogy már 5 percesek, mikor az előző beszélgetés óta alig telt el idő, és akkor még rendszertelen volt... Azt mondta, hogy 11-kor találkozzunk a kórházban, megvizsgál, biztos, ami biztos, mert erre nem tud így a távolból mit mondani. Vigyek cuccot is, és ha még nincs semmi, akkor max. marad a kocsiban, ha van, akkor a férjem felhozza utánam.

De, hogy ne rohanjak ennyire előre, még egy kicsit a vajúdásról. Az idő nagy részében a kanapén feküdtem (kivéve amikor nem blogot írtam, mosogattam, macska wc-t takarítottam, csomagot néztem át etc. - hogy rendben maradjon minden otthon), egy óra, egy papír és egy toll társaságában. Amint jöttek a fájások, néztem az órát, felírtam hánykor kezdődött és hány mp volt. Az 5 percesek is olyanok voltak szerintem, hogy már előbb éreztem, és amikor "kicsúcsosodott" onnantól számoltam a végéig, ami után még mindig éreztem... Úgyhogy sajnos ez maradt végig legalább 1 perc az elő és utóéletével még nem is számolva. Ilyenkor nem igazán tudtam feküdni, meg ülni, meg állni, meg semmi ilyesmit csinálni. Nálam az jött be, hogy felálltam, nekitámaszkodtam a kanapénak kb. derékszögben, és úgy vettem a nagy levegőket, meg fújtam ki, hogy közben a medencémet mozgattam. Mint tornaórán a domborítás-homorítás, csak nagy hassal az nem teljesen működik így:)) Nekem ez jött be, de mindenkinek más.

1/4 11-kor már nem bírtam magammal, sem türelemmel, sem a fájásokkal, és mondtam Süvinek, hogy most menjünk be, ha bent lesz már a szülésznő, ha nem, de én nem várok 11-ig! Úgyhogy fél 11 körül már bent is voltunk, de szerencsére a szülésznő is már. Elég hamar beértünk, a kocsiban csak 2 fájásom volt:))) Utána jól eldöcögtünk a szülészetig, néha meg-megállva... :) Kicsit vajúdhattam a váróban is, míg behívtak (itt nem volt órám, de nekem sűrűbbnek tűnt a dolog, mint 5 perc...) Ica (szülésznő) behívott a vizsgálóba, felfeküdtem, mondta várjuk meg doktor urat a vizsgálattal, de ha épp fájásom van, akkor szóljak, mert kitapogatja. Meg hogy nekem hol fáj. (Mert váltig állítgattam, hogy nem az egész méhem fáj, csak lent inkább). Én úgy éreztem (már a telefonban is), hogy Ica kicsit első szülő nő parának véli a dolgot, és még nincs is semmi, de jobb megnézni. Na, vagy 3 fájáson túlestem a vizsgálóban (szerintem nem volt köztük 5 perc), doki még sehol, Ica tapogat, majd nem bírta tovább és megvizsgált ő. Ekkor már mindent elhitt, mert kijelentette, hogy már 3 ujjnyira kinyílt a méhszáj és papírvékony (ez nem tudom pontosan mit jelent, de szülés szempontjából jót), úgyhogy szól a férjemnek, hogy hozza a cuccokat, és én meg fáradjak át a vajúdószobába átöltözés stb. végett, ill. anyu jöhet be, mert szülünk. Szegény Süvi persze eltévedt a kórházban, mert Ica 2 percenként nézett be, hogy itt van-e már a pakkom (hogy kivegyem ami kell, meg elzárhassuk, hogy mehessünk már a szülőszobába). Volt bent a vajúdóban olyan nő is (szegény) aki már régóta bent feküdt (talán 1/2 hetet mondott) és hiába vannak tök erős fájásai, nem nyílik a méhszáj...:/ Akkor...cuccok megvoltak, elöl nyitott csini köpeny szüléshez rajtam volt, és mehettünk a szülőszobára. Az alternatív foglalt volt, de akkor nem érdekelt, így utólag meg még annyira sem. Vajúdjon ott az, akinek ez egész napos program, de nekem nem volt az! :)

Anyu végig bent volt velem, ő adogatta nekem az innivalót, ő törölgette vizes ruhával a fejem a végefelé, és ő vágta el a köldökzsinórt is.

Azt hiszem 1/2 12 körül feküdtem be, és rátették az nst-t a hasamra 20 percre. Majd 30 perc után anyu felkutatta Icát, hogy ugyan szedje már le rólam, mert 20 perc is elég a vizsgálathoz, de fekve vajúdni ennyi ideig igencsak kényelmetlen már nekem...:)) Ekkor már olyan voltam, mint egy rossz bábu. Úgy kellett letámogatni, fel feltámogatni. Mert a bevett vajúdásomhoz akartam folyamodni. Hoztak labdát is, hogy üljek rá, de kb. 10 mp-t bírtam rajta, nem nekem találták ki... Én inkább támaszkodtam az ágyon. Hááát, innen nem nagyon tudok időpontokat mondani, talán anyu... Valamikor úgy éreztem, hogy jönnek a tolófájások (tehát kakilni kell:)), (Amúgy vicces volt, mert amikor tolnom kellett, akkor mondtam, hogy nem tudok tolni, mert azt hogy kell, én csak azt érzem, hogy kakilni kell, és csak azt tudom nyomni:))) és akkor már vagy fent feküdtem épp, vagy felfektettek. Innen már asszem tolnom is kellett. A kitolási szakasz elhúzódott (arányaiban - a vajúdáshoz képest) amiatt, hogy hamar tágultam, de Benvce feje nem tudott ilyen hamar illeszkedni. Kellett úgy feküdnöm, hogy 3 tolófájás (és tolás) jobb oldalamon fekve, 3 a bal oldalon. (Hogy be tudjon illeszkedni - ez ilyen módszer rá). Aztán le kellett másznom, hogy álljak, és tolófájásnál kicsit guggoljak bele. Na, az nem volt egy leányálom. Mármint nem volt egy kényelmes pozitúra vajúdáshoz, mert azért fájni nem fájt jobban, mint a többi fájásnál...:))) Egy idő után mondtam is, hogy én inkább visszafeküdnék, mert ez így nem megy. Akkor megint bal-jobb oldalas móka volt. Aztán már asszem kezdett jönni a gyerek, de nem nyomhattam ki, csak mindig mondták, hogy eddig a nyomást, ne tovább. Meg néha nem jól nyomtam, mert rekeszizomból-hasból kell, de nem mindig tud jól koncentrálni erre az ember... Ja, ennél a résznél a levegővételembe és fújásomba már kissé sírós hangok is vegyültek, de ezt a kb. fél órát leszámítva asszem egy hang nélkül ment a szülés. (Ja, kihagytam, hogy kaptam intravénásan antibiotikumot ugyebár 2x is, ami miatt egy csini tű ott volt végig a karomba rögzítve:(( )  Amikor jött ki a baba a végén, akkor már csak lihegnem szabadott, az már jól ment. Itt már nem emlékszem arra, hogy fájt volna a fájás, itt arra emlékszem, hogy iszonyúan feszített, ahogy jött ki, meg ahogy épp nem jött, mert nem nyomhattam, meg nem liheghettem. Közben öntötték a fejét, vagy engem olajjal. Mert ugyebár nem volt gátmetszés, és végülis nem is sérült a gát. (Más igen, de a véres részeket inkább kihagyom...) Aztán kijött Bence 1/2 2-kor pontban, felsírt, és rámrakták. Persze ilyenkor a mama nem sokat lát a babából, csak kb. a feje búbját:))) Főleg odébb se lehet rakni, mert még össze van kötve velem a köldökzsinórral:)) Úgyhogy mindenki nagyon örült neki, hogy mekkor keze van, mekkora lába van, meg mekkora kukija van, de én ezeket az első mosdatásig kb. nem is láttam:))) Mikor elvitték mérni, mosdatni stb. akkor én még megszültem a méhlepényt. Ez egy pillanat volt, egy nyomás általam, Ica nyomta hozzá a hasamat, meg húzta is a zsinórnál fogva, úgyhogy nem volt egy nagy dolog... Utána fekhettem, pihenhettem, míg kb 5 ember nyüzsgött ott bent. (Apropó: szülés közben engedélyt adtam rá, hogy egy gyakornok bejöjjön megtekinteni a szülést. Egy fiatal belga lány volt Leuven-ből. vagy Liege-ből! :) Süvit is behívták, meg kapta a babát a kezébe, miután elkészülek minden vizsgálattal, tisztítással stb. Utána mindenki kivonult Bencével együtt, hogy rajtam még elvégezzék az utómunkálatokat. Kíméletes leszek hozzátok, ezt a részt nem fogom leírni a blogban. Utána anyu visszajött, kaptam ebédet, mert nagyon-nagyon éhes voltam, Bencét áttolták a csecsemőosztályra (közben látogatást tett a nagyszülőknél, akik kint várták), majd egy tolókocsi segítségével (merészen nem kértem ágyat - bár a székre is úgy kellett rátenni engem...) engem is kitoltak a családhoz, majd toltak tovább a szobácskámba, ahol szombattól szerdáig laktam.

End of part 1

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.