Hi!

Nem is tudom, hogy tudom összefoglalni egy posztban az elmúlt egy hetet, mert annyi minden történt. Szabadidőm meg ezzel párhuzamosan még annyi sem volt, mint máskor. Mindenesetre hosszú bejegyzés lesz.

Kezdeném a múlt hét péntekkel, amikor Kincsővel vérvételen voltunk. Előtte lévő nap ugye elszaladtam a háziorvoshoz, hogy adjon gyorsan egy beutalót nekem is, mert mégiscsak jobb lelkileg a kiscicámnak, ha nem egyedül esik át a tortúrán, és végülis nekem sem árt egy ellenőrzés. Reggel szépen elvittük Bencét iskolába, Levit oviba, majd szóltunk bent az óvónőnek, hogy mi még vérvételre elugrunk, de reggelire megpróbálunk visszaérni. (Főleg, hogy meglepő módon tejbegríz volt reggelire, amire Kincső már napok óta készült. :) )

Hamar odaértünk a rendelőintézetbe a Fehérvári úton, és elsőbbségi sorszámmal nem is kellett várnunk, csak az ablaknál két embernyit. Amint felvették az adatokat, már hívtak is be minket. Mondjuk sajnos a bentiek nem tudták, hogy mindkettőnktől vesznek vért, nem csak Kincsőtől, így, míg a kabátokat pakoltam le, addig őt már le is ültették, így ő lett az első. Bár, talán nem is baj, hogy így történt, mert legalább nem látta/tudta előre, mit kell majd túlélnie. :D

Persze nagyon kis bátor volt, érdeklődő, nem volt semmi visítás, hogy ő ugyan le nem ül a székre vérvételhez. :) Ez a bátorság persze pont addig tartott, míg belé nem szúrták a tűt (elsőre - volt vénája, nem kellett többször szúrni). Cicám szeme akkor tányér méretűre kerekedett, a szabadon álló kezével nyomban letapasztotta a száját, és ebben a pózban maradt vagy egy percig (míg benne volt a tű), miközben halk nyöszörgéseket hallottam a keze mögül, mikor már kezdett neki sok lenni a dolog. :) Na jó, mondjuk úgy, hogy végig bátor volt, és egy szó nélkül viselte a dolgot. :) Utána leülhetett, én következtem. Vele ellenben, én egy pillanatig nem néztem a műveletet, viszont Kincsőt néztem, aki gyanúsan sápadtnak tűnt. A néni szerint - aki vette a vért - persze nem; dehát én tudom, hogy mikor van a lányom jó színben, vagy ő? :P Szép csendben ült Kincsőkém míg lecsapoltak engem, majd kiérve közölte velem - miután leültettem egy székre a váróban - hogy fáj a gyomra és hányingere van, és majdnem elájult, amikor jöttünk ki. Homályosan látott mindent. Kicsit még vártunk, utána rábeszéltem, hogy jussunk el a pár méterre lévő büféig, veszek neki enni, inni. Enni nem kért, csak inni, de abból is pont három kortyot tudott leerőltetni a torkán. A többit ihattam meg én, pedig nagyon nem kívántam. Amúgy a büfé előtt is leült a földre, míg rendeltem, mert nem tudott állni. :/ Ezek után kénytelen voltam felkapni őt, és majdnem az Allee-ig cipeltem (ahol parkoltunk), és lássuk be: Kincső minimum 25 kiló ruhában, a táskám kb 5 kiló, amúgy éhgyomorra voltam vérvétel után, fogyókúra közben. Hősnek éreztem magam. :D

A lényeg, hogy Kincsőnek akkora sokk volt a vérvétel, hogy nem vittem be oviba, vittem anyuhoz, hogy kiheverje a dolgot, és újra visszaköltözzön belé az élet. A jó hír: teljesen negatív a lelete. (Az enyém nem, de semmi extra nincs.)

Pszichopedagógus a következő téma. Hétfőn munka után (ovi előtt) elszaladtam meghallgatni a pszichológust, mit állapított meg a három alkalom után. Ami biztos, hogy a köhögése pszichés eredetű, nem betegség. De, hogy pontosan mi okozza, azt nem sikerült kiderítenie, mert valószínűleg semmi konkrét, hanem sok összetevője van a dolognak. Az egyik saját maga. (Most a nő megállapításait fogom írni, nem én elemzem a lányom.) Kincső egy rettenetesen tevékeny gyerek, folyamatosan pörög, be nem áll a szája, az érzelmi skálája nagyon tág, minden érdekli, mindent akar csinálni. Nagyon segítőkész, nagyon vágyik az elismerésre. És pont emiatt a saját maga által felállított követelménynek nem tud megfelelni, és ez feszélyezi. Idézem a szakvélemény szövegét: "... a háttérben az elvárásokhoz és szabályokhoz való alkalmazkodásának nehézsége áll." De ezeket az elvárásokat ugye saját magának állítja fel. Túl sok mindent akar csinálni és megoldani.

Ez az egyik fele. A másik fele, hogy ezzel a "betegséggel" próbálja felhívni magára a figyelmet, mert féltékeny az öccsére. Hogy Levi kap minden törődést, és szeretetet. (Ami persze ilyen formán nem igaz, de ő így érzi.) Az ezzel kapcsolatos negatív érzelmeit felfokozott pozitív érzelmekkel takarja, azaz ráveti magát Levire, és szó szerint megöli a szeretetével. A szusszt is kiszorítja belőle, hogy "picikém, kicsi vörim, cuki baba" stb. Meg kell rá tanítanom, hogy kiadja az érzéseit, ne nyomja el őket. Ha neki nem tetszik, ha épp Leventével foglalkozom, és ő akar épp a középpontban lenni, akkor mondja el. Hogy nem örül; hogy most vele foglalkozzam; hogy nem esik épp jól neki - bármi.

Úgyhogy a pszichopedagógus ezen a két vonalon látja Kincső köhögésének az okát. Az előbbivel nem is tudom, mit kezdhetnék, a második sem tudom, hogy mennyire megoldható. Mert elmondani neki, az egy dolog. Hogy mit tudunk kihozni belőle, az egy másik. Most egy hónap megfigyelés jön (részemről), és, ha még mindig nem múlik a köhögés, akkor van arra lehetőség, hogy ilyen játékos foglalkozásra járjon vagy két hetente a pszichopedagógushoz, vagy a megfelelő szakemberekhez a nevelési tanácsadón belül, mert ott jobban van időpont. Én remélem, hogy a kineziológia elég lesz, és külön kezelésekre nem kell járnunk. Tehát nincs semmi komoly, ezek idővel is megoldódnak maguktól, de a tünetet muszáj megszüntetni (amihez meg az okot kell mielőbb). Negyed éve köhög lassan. :o Ha már iskolás lenne, ezzel nagyon zavarná az órát is - hogy mást ne mondjak.

Még mindig ugyanezen a napon vagyunk (hétfő) csak másfél órával később: szülői értekezlet Kincső leendő iskolájában. Most kicsit előre ugrom, és összevonok két napot, mert ma délután bent voltam érdeklődni külön. Teljesen nyugodt voltam, hogy Kincsőt simán felveszik majd ide suliba, hiszen a tartózkodási helye a lakcímkártyája szerint a Bazsalikom utca. De nem. Én úgy gondoltam, hogy van az embernek egy állandó lakcíme (pl tegyük fel, hogy van egy lakásunk Pécsett, mert onnan származunk), de a tartózkodási helyünk Budapest, ahol albérletben lakunk, és nyilván, ha ott élünk, ott tartózkodunk, akkor a mellettem lévő utcába viszem reggel a gyereket suliba, nem Pécsre, ahová tartozunk lakcímileg. De nem. Ami az állandó lakcímem, oda tartozom, hogy hol tartózkodom, az mellékes. :o Mármint a lista, amit megkap a suli központilag, hogy melyik gyerekek tartoznak oda, akiket fel kell venniük, az csak azon gyerekek névsorát tartalmazza, akiknek az állandó lakcímük van ott. Úgyhogy megint kezdek ideges lenni, hogy amiről azt hiszem, hogy végre gördülékenyen fog menni, az mégsem. Pedig ebben teljesen biztos voltam. Jeleztem azt is, hogy Bencét is át akarom oda vetetni majd, de mondta, hogy fullon van a mostani első osztály, senkit nem tudnak most átvenni. Írjak egy kérvényt, és amikor lesz üresedés, akkor szólnak. (Meg gondolom a további öt kérvényezőnek is...) Egyébként mondta, hogy ez az első alkalom, hogy a törvényileg megengedett legmagasab létszámmal megy egy osztályuk, ilyen még nem volt. Murphy.

De ezt leszámítva nagyon jó iskolának tűnik. Vagyis nem csak tűnik, mert ezt most pl. a pszichopedagógus is megerősítette, mikor Kincső továbbtanulásáról volt szó. Erős suli, Elte gyakorlóiskola. Mármint az Eltéről ide jönnek gyakorlatra a leendő tanítók. Hogy ettől miért kiemelt egy iskola, azt nem tudom, de az. :) www.kelensuli.hu , ha érdekel valakit. De a mai új hírek birtokában most nem is írok semmit a leendő tanítónénikről, lehetőségekről, mert még semmi nem biztos.

Kedd. Bencével voltunk homeopátiás szaktanácsadáson. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy másfél órás beszélgetést egy pszichiáternél, aki teljesen feltérképezi az embert (nem csak pszichés, hanem fejlődés, betegségek, minden oldalról - pl. allergiás-e valami ételre, érzékeny-e a bőre, stb). Bencénél - mint tudjuk - azért fennáll a figyelemhiány lehetősége, és ezzel sürgősen kezdeni kell valamit, ha később nem akarjuk, hogy ebből problémája legyen (erre még visszatérek, ha pénteknél tartok. :D ). A homeopátia az ugye olyan, hogy ártani nem árt, de használhat. Kap egy alkati szert, ami "javít"(hat) a gyereken. Vagy kiegészítő kezelésnek jó lehet. De őt is szeretném majd vinni kineziológushoz is, mert ártani az sem árthat, de összetehetem a két kezem, ha használ. :) Én legalábbis megadok minden lehetőséget, ezen ne múljon, valami csak fog használni, ha 4 oldalról meg van támogatva. :) Mindenesetre annak nagyon örültem, hogy a rögtönzött rajzelemzés azt állapította meg, hogy lelkileg nagyon stabil, biztonságban érzi magát a külső "támadásoktól" szemben.

Anyu is jött velünk, mert az ő ismerőse volt a doktornő. Így mindkettőnknek abban a különleges élményben lehetett része, hogy úgy láttuk a gyermeket, ahogy sosem. Láttuk őt idegen felnőttel, komolyan kommunikálni. :o Egy csoda volt. Teljesen más arcát láttuk, amit megszoktunk tőle, és odáig voltunk. :) Talpraesett, határozott, nyitott; amit csak lehet pozitívumot mondani ilyenkor. :) Még azt is bemutatta, hogy tud fekvőtámaszozni. :D Ő sosem szokta produkálni magát, ez sem erről szólt. Mindenesetre egy hónap múlva megyünk kontrollra, hogy van-e változás.

Szerdán nyílt nap volt Kincső leendő sulijában délelőtt, de arra végképp nem volt időm elmenni. Csak a leletekért ovi előtt, de azt már írtam. :)

Ma pedig bementem Bence sulijába az iskola pszichológusához, hasonló témakörben. Már két hete kértem időpontot hozzá. Neki is elmondtam a tapasztalataimat Bence figyelemhiánya kapcsán, és, hogy miket állapítottak meg nála korábban (nevelési tanácsadó ovi alatt). Tüneményes nő egyébként ő is, kiderült, hogy miután megkapta Bence nevét, hogy az ő anyukája megy majd be hozzá, ő már meglátogatta az osztályt, megnézte magának Bencét, és érdeklődött róla Zsuzsa néninél. Aki azt mondta, hogy semmi kirívó gond nincs Bencével. Álmodozik órán, azt tudjuk. :) Meg beszélget. Mert nem lehet lekötni hosszú távon a figyelmét. Ugye, ő csak arra figyel, ami érdekli. És már anno megállapították - amit most a pszichológus meg is erősített - Bencével a figyelemhiánya ellenére nem lesz gond a suliban, mert logikával kompenzál, DE, ez csak úgy harmadik, negyedik osztályos korig működik. Onnantól az ilyen típusú gyerekek eredménye durván elkezd zuhanni, mert akkor már nem lehet kompenzálni, ott már tényleg figyelni, tanulni kell. Úgyhogy nagyon örült, hogy erre így figyelek, és már nagyon időben megoldást keresek erre. Mivel pszichés problémája nincs Bencének, ezért ő nem tud vele foglalkozni, de egy-két alkalommal lehívja majd őt játszani, beszélgetésre, hogy megnézze, rendesen be tudott-e illeszkedni a társaságba, és a közösség (nem a tanulás) kapcsán lehet-e valami nehézsége. Mert ettől is félek, mert nincs túl sok barátja, nem tartozik a "menő" gyerekek közé, de nekem nem beszél nagyon ezekről a dolgokról. Anyutól tudtam meg azt is, hogy kicsúfolták, hogy bogarászik az udvaron, nem rohangál/verekszik/focizik, mint a többi fiú. Úgyhogy én aggódom persze a kis lelke miatt, de a rajzelemzés azt mutatta, nincs gond, és a pszichológus is utánajár ennek, hogy ezen a téren is nyugodt legyek, hogy minden feltétel adott ahhoz, hogy ügyes, erős, magabiztos kis emberke legyen majd belőle. :) Viszont neki is a nevelési tanácsadót javasolta még az előző témakör kapcsán, hogy kiderítsék, van-e figyelemhiánya, és kell-e valamit kezdeni vele, vagy bármit jelezni az iskola felé (ajánlást) ezzel kapcsolatban. Példák, amiket mondott: van olyan diákjuk, akit nem feleltetnek szóban, mert nem tudja jól kifejezni magát. Írásban ötösre tudja, szóban kettesre se tudná elmakogni; mert nem tudja. Vagy fordítva. Vagy, mint Bence esetében, például több időt ad a tanár a feladat megoldására. Mert tudná a gyerek ötösre, csak ő lassabb. És a jegyei azt mutatnák, hogy buta, kettesre tudja, holott ötösre, csak neki több idő kell megírni. Bence nagyon lassan dolgozik. Múltkor emiatt kapott fekete pontot, mert a három feladatból kettőt nem csinált meg. Egyiknél nem tudta, mint kell csinálni (nyilván nem figyelt), a másikról nem tudta, hogy meg kell csinálni, és ideje se volt rá. Úgyhogy ez lehet, hogy olyan, ami miatt lépni kell valamit, hogy ne emiatt legyenek rossz jegyei, ne legyen sikerélménye, vagy maradjon le. És ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen okos, és érzékeny gyermek.

Majd suli után a másik suliban voltam érdeklődni, de ezt fentebb szintén megírtam. Igazából csak annyi biztos, hogy nem oda tartozik Kincső, tehát, mint külsőst kell bejuttatnom. Aminek nyilván semmi akadálya, de ezt mondtam tavaly Bencénél is, hogy biztosan felveszik. Mindenesetre megint megyek új lakcímkártyákat csináltatni a hetekben. :D (A lista már a suliban van, hogy kiket kell felvenniük, de tuti nem árt, ha beíratkozáskor már az ő lakcímkártyáján is területi cím szerepel.) Aztán igyekszem nem aggódni, és majd lesz, aminek lennie kell, de addig minden követ megmozgatok, hogy az legyen, amit én tartok ideálisnak. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.