Hi!

Nem tartom kizártnak, hogy utólag most nem fogok mindent megírni időrendben, mert egyrészt nincs annyi időm, másrészt már nem is emlékszem, de a főbb eseményeket igyekszem megörökíteni utólag. Az a helyzet, hogy nagyon beteg voltam (ilyen betegnek még nem is éreztem magam talán - még orvoshoz is elmentem (!), meg még külön természetgyógyászhoz is, mert nem hittem el, hogy telik az idő, és egy centivel nem vagyok jobban) és ezért a gyerekek lényegében két hétig anyuéknál laktak. Ez nagyon sok új felfedezéssel járt. Pl. anyu rájött, ha muszáj időre csinálnia mindent, akkor pörög az élet, és mindennel el tud készülni határidőre, és nap végén elégedetten tud leülni, hogy ma is el tudott intézni mindent, amit akart. :D Kiderült, hogy mindent rosszul csinálhatok, és szaranya lehetek, mert a nagyszülőknél hirtelen megtáltosodott a fiam, és mindenki vidám, kiegyensúlyozott, és boldog gyerek volt, akiket a társasjátékozás is lekötött. Egyszer egy estére hazakértem őket, aminek az lett a vége, hogy a nap veszekedésbe és hisztizésbe torkollott, majd Bence még este 9-kor is átjött hozzám az ágyából, hogy könnyes szemekkel kijelentse, hogy "Mamiéknál minden más volt." Persze végigbőgtem az éjszakát, de legalább a gyerek tudta a 7-es szorzótáblát és a két oldalas verset anélkül, hogy az ereimet vagdostam volna az esti tanulásoknál. Úgyhogy, anyuék és a gyerekek szempontjából csomó pozitív hozadéka volt a két hetes programnak, én pedig megállapítottam, hogy hiába vagyok gyerekmentes, ugyanúgy nem tudok semmit elintézni (hiszen fekszem betegen), illetve hiába minden erőfeszítésem, hogy a belem kilóg minden nap végére, így is alkalmatlan és sz*r vagyok. :) Úgyhogy, el élmény volt. De most már túl vagyunk ezen is, a rajongótáborom imádata töretlen, és visszazökkentünk a megszokott pocsékba.

Voltak mindenféle ünnepélyek (március 15.), fotózások, hajvágások, Levi 6 éves oltás, és státusz, játszóház, meg szülinapozás is. Levinek zsúrt tartottunk itthon, és extraként hívtam egy bohócot is. Mert én nem tudok mivel lekötni egy csapat gyereket órákra. Illetve, még mindig olcsóbb, mint egy játszóház. :) "Sajnos", közel sem jött annyi gyerek, ahányat meghívtunk, de a jelenlévők imádták Bukfenc bohóc előadását, és szerintem is nagyon ügyes volt. Mármint abban, hogy lekösse a gyerekeket. A legjobb momentum mondjuk az volt, amikor énekelni kellett, és a bohóc kérdezte, hogy milyen dalt ismernek még, és a gyerekek random egyházi dalokat kezdtek énekelni. :D A bohóc csak pislogott, hogy ő ezt speciel nem ismeri, de remek lesz, énekeljenek csak. :D Tortát pedig Bence egyik osztálytársának az anyukájával csináltattam, mert az mégiscsak egyedi, meg rugalmas, meg jó. Persze még ki sem hevertem ezt a szülinapot, már jön a következő, mert Bence szülinapi bulija is már olyan fázisban van, hogy ma osztotta ki a suliban a meghívókat. Itt annyi könnyebbség van, hogy Milánnal kb egyszerre van a szülinapjuk (pár nap eltéréssel), és megbeszéltem az anyukájával, hogy tartsuk közösen. Így Zsuzsi intéz mindent, mert ráér, én meg csak annyit kérdezek mindig, hogy mikor adjak, és mennyi pénzt. :) Szó se róla, nagyon hálás is vagyok érte, mert ez nagy segítség nekem. Amúgy Bence és Milán még mindig a legjobb barátok, és folyamatosan probléma van belőle, hogy mikor mehetnek már megint egymáshoz hétvége délután. De ugye én két hétig haldokoltam, aztán Süvi jött haza, Bence vele töltötte most a hétvégét Tihanyban, aztán most hétvégén szülinapozások, Húsvét, stb, és sosem érünk rá hétvégén. Talán ápr. 2-án ráérne már Bence, de lehet, hogy akkor meg Noémihez megy. Mert ez meg a másik, hogy mikor mehet Noémihez végre. Annyi programunk van annyi irányba, hogy egyszerűen hónapok telnek el megoldások nélkül. :o Pedig még moziba is mentem velük a hosszú hétvégén, mert akkor meg se Milán, se Noémi nem ért rá. :)

Noémi. Hát, szintet lépett a kapcsolatuk, több téren is. Például múlt héten megtört a jég, és egy év után Bence puszit adott Noéminek!! Egymás kezét még mindig nem fogták meg, de Bence most odáig van, és szerinte minden nagyon jól halad a céljai felé. Bennem kicsit megállt az ütő, hogy milyen célok felé halad a puszival, de a fiam meg teljesen fel volt háborodva, hogy ő már mondta nekem, hogyhogy nem emlékszem (szaranya). Esküszöm, nem emlékeztem, de mérgesen felvilágosított, hogy nagyon szépen haladnak az esküvő felé, ami végső soron a cél. :D Ő el fogja venni Noémit, és már túl van az első puszin ehhez. :D Másrészt, Noéminek hála pikkpakk önálló lesz a fiam. Történt ugyanis, hogy minden előzetes tervem és akaratom ellenére a játszótéren találtuk magunkat egy hűvös, szeles, márciusi délutánon. Mert "Mindenki lent lesz, menjünk játszótérre!". Hjaj. Szóval, ott bolyongok a hidegben, mikoris megkérdezem Noémit, hogy amúgy a szülei merre vannak, nem látom őket. Szülők? Otthon. Ő egyedül jár már suliba, egyedül megy haza, és egyedül jön le játszótérre is. És már húzta is elő a kis zsebéből a kis mobilját, hogy ezen meg elérik egymást anyáékkal, hogy minden rendben van-e, és késik-e esetleg a megbeszélt hazaérkezési időponthoz képest. Én pislogtam egy nagyot, hogy hűha, az már nem is túl izgi, hogy a gyerekeim átmennek egyedül a szomszéd közértbe. Gyorsan le is beszéltem Noémivel, hogy akkor az majd úgy lesz, hogy Bencével együtt távozhatnak a suliból, Bence hazakísérheti akár, és akkor én 4-re nem szaladok sehová, akkor a játszón találkozom majd velük, ha a többi a tesót összeszedtem. (Majd. A közeljövőben. Valamikor.) Másnap el is szaladtam a Telenorhoz meló után, hogy akkor én most kérnék egy sim kártyát, meg ilyen feltöltőkártyás lehetőséget, mert helyzet van, és a gyerek hirtelen annyi idős lett, pedig ez még tervben sem volt ajándék szinten a következő évekre. Este lepucoltam neki egy régi telefonomat, betettem a családot a telefonkönyvbe, mindent szépen elintéztem, és készítettem magam lélekben arra, hogy már itt tartunk, és lassan egyedül megy majd el a fiam suliból, és ehhez telefonja lesz, hogy tudjam, hogy épségben van-e, és hol, és stb. Másnap megyek érte suliba, jön le Noémivel, Norinával, és már nekem is szegezik a kérdést: mehetnek játszótérre? Jaj, hát én ezt a mai hideg, szeles napra nem terveztem, amúgy is Kincsőért kell még rohanni, tücsköt kell venni a gekkónak, stb, stb.... Lééégysziiii!!!! Nagy levegő: oké, akkor én most megyek Kincsőért, ti játszótérre, ott találkozunk. (10 mp örömködés, Bence szalad vissza: és nyalókát is szeretnénk venni. Én: tessék, pénz....) Ahogy a mellékelt kép is mutatja majd, Bence Noémival kettesben távozott, és vitte Noémi tornacuccát. És ügyesen átmentek együtt a zebrán, és minden rendben volt. :) Aztán jöttem vissza Kincsővel, és nem találtam Bencét a megbeszélt játszótéren. A másikon sem. Noémi anyukájától elkértem Noémi számát, és kiderült, hogy épp a boltban vannak nyalókát venni. Szóval, ez most kicsit nagy ugrás nekem, a nulláról a totál önállóságra, de alig várom a szülinapját, hogy telefont kapjon, hogy elérhessem őt. :) És természetesen ez volt a világon a legjobb nap, ilyen jól még sosem érezte magát, hogy egyedül lehetett, önállóan, nélkülem, barátokkal (barátnővel). Odáig volt az élménytől. :) Észre se veszem, és már el is fog költözni otthonról. :o

Kincső rendkívül aktív, rendkívül tevékeny, számolja vissza a napokat húsvétig. Már hetekkel ezelőtt írt a húsvéti nyuszinak, már írt verseket a fiúknak, már eltervezte, hogy hány és milyen tojást készít, milyen tartót, stb, stb, én meg már előre rettegek, hogy mekkora csalódás lesz neki, mert se időm, se kedvem, se tehetségem, se lelkesedésem, se semmim nem lesz a nagy naphoz, úgyhogy ezt áthidalva felhívtam anyut, hogy péntekre nyert egy Kincsőt (míg én dolgozom, de a gyereknek már tavaszi szünet van), és lelkes nagymama módjára adjon át neki egy kis fontos tudást a húsvéti készülődésről. Azaz intézzen mindent helyettem. :D Szerencsére elvállalta az ezer dolga mellé, de, majd együtt csinálnak tortát is a másnapi szülinapozásra - a sütést is meg kell tanulnia a lányomnak a nagymamájától. ;)  És akkor még mindig készülnünk kell rajzpályázatra is, meg egyéb dolgokra, úgyhogy én sem maradok kötelezettség nélkül. Ezen kívül hétfő délutánonként tornára fog járni ettől a héttől kezdődően. (Bent a suliban, úgyhogy érte se kell majd rohanni).

Levivel nincs semmi extra. Fociról kiírattuk, mert nem akart járni (ő focizni akart járni, de összesen nem focizik 10 percet a bemelegítések, feladatok, stb mellett), TSMT, úszás pedig van. Ahogy néptánc, tartásjavító torna, és gyógytorna is. És nem tudom, hogy írtam-e már, de megkaptuk a papírt, hogy mehet iskolába szeptembertől. Április 14-én van beiratkozás, úgyhogy az is közeledik már. Azzal csak egy bajom van, hogy a beiratkozáshoz kell személyi, de neki az még nincs. És nem is lesz addigra, mert csak egyszer fogunk önkormányzatra (kormányablakba) menni, amikor személyit ÉS diákot is csináltatunk egyszerre. Nem fogok kétszer menni. Egyszer megszervezni se lesz könnyű. Diákhoz papírt pedig a beiratkozáson kapunk. Úgyhogy születési anyakönyvi kivonat lesz csak nálam.

Amúgy mindenki jól van, szép és egészséges, és innentől megpróbálok megint rendszeresebben írni. Csak két hétig nem volt miről, hogy nem is voltak velem, utána meg melóban is nagyon úsztam a sok elmaradás miatt. Képeket pedig teszek fel a napokban.

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.