Hi!

Nem is tudom, írtam-e már az alábbi témáról, de akkor összegzem.

Még valamikor előző hónapban be kellett mennem, hogy megbeszéljem az óvónőkkel Levi iskolaérettségi vizsgálatának eredményét. Talán már írtam az előző alkalmakkor is, hogy itt nem ránézésre engedik/nem engedik a gyerekeket iskolába, hanem mindenféle szempontokat vizsgáló tesztfeladatokat kell megoldaniuk, és ezek eredménye alapján dönt az óvoda arról, hogy érett-e a gyerek, vagy sem.

Első alkalommal még Anna nénivel beszéltem (aki azóta már nincs a csoportban, mert nemsokára szülni fog), és azt mondta, hogy "háááát..." Így röviden. :) A lényeg azt volt, hogy Levi javarészt jól oldotta meg a dolgokat, itt-ott voltak hibák inkább figyelmetlenség miatt, de az a fő gond, ha nincs motiválva, és nem akar valamit csinálni, akkor nem csinálja, elfekszik, hamar elfárad, és ez nem túl szerencsés iskolában. (Nem fekhet be a pad alá matekórán, hogy neki ehhez most nincs kedve.) Tudja, hogy én vinni akarom, de azért ő nem mondaná 100%-ra, hogy mehet, és én is gondoljam át.

Megbeszéltem Levivel, hogy figyeljen oda, csináljon mindent, amit kell, mert ettől függ, hogy mehet-e iskolába. Ne sztrájkoljon, ne feküdjön ki unalmában, hanem tegye oda magát. (Meggyőződésem, hogy őt sokszor nem érdekli az adott téma, azért nem figyel.) Ezzel el is voltunk rövid ideig, míg nem kaptam az újbóli értesítést, hogy még egy beszélgetést szeretnének velem, mert újabb szempontok merültek fel. Nevezetesen, az új óvónőnek is van véleménye, és a TSMT tanárnővel is konzultáltak. Én nem túl boldogan ismét elkértem magam melóból (mert ugye ezek a találkák szigorúan napközben, alvásidőben lehetségesek), és legnagyobb örömömre kész vizsgálóbizottság elé állítottak be. Első alkalommal Annával beszélgettem a csoportszobában, második alkalommal külön teremben, két óvónő és Mónika (igazgatónő) részvételével. Tudom, az elmúlt időszakban nem írtam róla túl sokat, nem voltak összetűzéseink - mondjuk úgy, hogy kerültük egymást. :) De most azért a szívemhez kaptam, hogy ez már most nem indul jól.

A lényeg az volt, hogy bár Levi egy szempontból iskolaérett, mégsem engednék el szívesen, mert úgy tűnik, hogy vannak olyan tünetek, amik az idegrendszer fejletlenségére utalnak, és emiatt hamar elfáradna az iskolában, és problémás lenne, és neki se lenne jó, és jobb lenne neki még egy évet maradnia.

Azt ugye tudjuk, hogy nálam azért nem a saját kényelmem az első, hanem a gyerekek érdekei, így, amikor Bencét javasolták plusz egy évre oviba, hagytam, most is három helyre viszem őket reggelente, mert így a jó nekik, tehát igenis szempont, hogy mi a legjobb számukra. Mondtam az óvónőknek, hogy Levinek inkább az lenne megterhelő, ha még egy évet kéne ide járnia, és azt senki nem köszönné meg... Nagyon szeretne már iskolába menni. Persze, nekem, mint hülye anyukának, felhívták rá a figyelmemet, hogy ez az én kommunikációmon múlik, hogy én el tudom mondani a gyereknek, hogy miért jó neki, ha még egy évet marad, és ez (az érzés) nem a gyerek döntése. Hát hogyne. Óvatosan felhívtam rá a figyelmüket, hogy micsoda új infók, tudtommal épp ezen a kommunikáción vagyok folyamatosan, hogy még ezt az egy évet kihúzza valahogy, mert már most nem bírja, hogy még nyárig oviba kell járnia, mert suliba akar menni.

Ezen kívül, a TSMT órákon látszik, hogy Levivel gondok vannak, és még fejlesztésre szorul. Meg ugye elmondták azokat, amiket első alkalommal is. Én maradtam annál az álláspontnál, hogy iskolába akarom vinni, akkor oldjuk meg, mondják meg, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni, milyen fejlesztések kellenek, és szeptemberre ígérem, hogy iskolaérett lesz minden szempontból. Azaz márciusra, mert legkésőbb akkor állítják ki az igazolást, hogy mehet-e. Senki nem ígért semmit, de ennyiben maradtunk.

Ajánlottak egy helyet, hogy oda vigyem el kivizsgálásra, hogy milyen fejlesztés lenne neki a legjobb, de onnan úgy elhajtottak, hogy jó, hogy nem csapták rám a telefont. Kiderült, hogy az vmi gyerekpszichiátria kb, egyáltalán nem foglalkoznak ilyen dolgokkal, vigyem a neurológushoz. Gyorsan kértem is időpontot magánrendelésre, és este még a TSMT oktatóval is tudtam konzultálni. Ő heti +1 TMST tornát javasolt. Emiatt valami közeli fejlesztőházat sikerült végre elérnem, és úgy tűnik, hogy januártól felszabadul egy hely az egyik csoportjukban, ami helyet le is stoppoltam Levi részére. (3000 forint / alkalom... ) Közben az ortopédiáról is visszajeleztek, hogy januárban végre mehetünk vizsgálatra, és akkor a szakvéleménnyel a kezemben tartásjavító tornára is küldhetem Levit az oviban. Ezen kívül minden nap leül már a nagyokkal tanulni, vettem egy tucat fejlesztő füzetet, és több oldal játékos feladatot old meg esténként. Nem minden megy jól, látom a problémákat, gyakorlom vele. Újra, és újra. (Nem nagy dolgok, pl normális szívecskét rajzolni.) Ő mindenesetre lelkes, szívesen csinálja, és segítségemre van abban, hogy van benne akarás, ő is mindent megtesz a cél érdekében. Pont ma reggel dícsérte meg az óvónő nekem, hogy előző nap is nagyon szépen végigülte/figyelte a foglalkozást. Ami persze azért is vicces, mert, ha esetleg előbb tudok ezekről a problémákról, akkor előbb megbeszélem Levivel, és nem lenne bent gond. Vagy, előbb kezdjük a felkészülést. A vizsgálatokat. A fejlesztéseket, ha kell. (Szerintem fejlődik ő magától is, egy év alatt rengeteget, de ártani nem árt neki, használni használhat, és, ha ez kell, akkor ezt csináljuk a cél érdekében.)

Amúgy nevelési tanácsadóba se küldi az ovi szakvélemény miatt (mint anno Bencét), mert az ő bevallásuk szerint is simán iskolaérettnek minősítenék. Nagyon leegyszerűsítve féltik, hogy megterhelő lenne neki, és fárasztó (idegileg), és ezért nem érne el olyan eredményeket, amiket elérhetne, és ez rossz élmény lenne neki, és ezt nem szeretnék. Én meg úgy gondolom, hogy ezeregy ilyen kisgyerek fog iskolába kerülni, Levi nem fog kilógni, és az én felelősségem most is, és lesz is, hogy figyeljek rá, segítsek neki, hogy ügyesen vegyük az iskolakezdési nehézségeket. Ő is megszokja, mint minden más gyerek, hogy végig kell ülni az órákat. Ahogy mindig is tették a gyerekek.

Ha úgy vesszük, Bencének még két év után is problémái vannak a koncentrációval, az odafigyeléssel, akár a tananyag megértésével, és ennek ellenére szinte ő ír a legszebben az egész osztályban, a magatartása jó, teli van piros ponttal és csillaggal, és elégedett vagyok vele. Persze ez azt is jelenti, hogy minden nap tanulok vele, hogy megbeszélem vele, hogy kell viselkedni, mit várok el tőle, stb. Nem mennek egyik napról a másikra a dolgok, de kialakulnak. Én megköszönöm, ha felhívják a figyelememet az esetleges problémákra, onnantól megoldom a dolgokat, az én felelősségem, és nagyon nem szeretném, ha bárki más döntene a gyerekem sorsáról az én véleményemmel ellenben. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakul majd a következő pár hónap az iskolaérettség eldöntéséig!

(Írom mindezeket úgy, hogy maximálisan elégedett vagyok az óvónőkkel, az odafigyelésükkel, az óvodai foglalkozásokkal, fejlesztésekkel - de ezt most egy olyan dolognak érzem, ahol nem értünk egyet, és nem tudom elfogadni, ha nem az én akaratom/meglátásom érvényesül, ha már az én gyerekemről van szó. És én tudom, hogy mi a jó neki, és mit bír. Pont. :) )

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.