Hi!

Elindultunk ma haza az oviból, de útközben megkérdeztem tőlük, hogy szeretnének-e valahová menni. Persze a Dinokiállítástól a játszóházig soroltak mindent, de leszereltem őket, hogy oda holnap megyünk. Akkor jött az új tipp, hogy menjünk pogácsázni. Oké, menjünk pogácsázni - majd sávot váltottam. A Camponában viszont áthajtottam a kinti parkolón, mert a másik oldalon akartam bemenni velük, mert a Tatár pékség volt a cél. És, akkor meglátták...

A Campona parkolójában műjégpálya áll. Végül is, nem új infó, mert olvastam már a Fb-on is, meg persze jártam én a Camponában a héten is, meg tuti múlt héten is, meg folyamatosan, úgyhogy láttam, hogy ott áll. De most a gyerekek is észrevették. Persze egyből megbeszélték velem, hogy akkor mi most megyünk korizni. Hogynepersze, előbb együnk, utána odamegyünk, és megnézzük. Árak, bérlési lehetőség, stb. Miután két kört is rendeltünk hat féle péksütiből, és jóllaktunk, utána sajnos elindultunk a fagyban, és jeges szélben a koripálya felé, mert nem felejtették el, hogy azt beígértem. :) Jól megnéztük kint az árakat, majd bent is megérdeklődtük, pedig teljesen egyértelmű volt számomra, hogy nincs nálam ennyi pénz. Úgyhogy próbáltam leboltolni velük, hogy akkor ezt meg is néztük, képben vagyunk a dolgokkal, nincs nálam pénz, mehetnénk is... de ez nem mindig így megy. :)) Bence kétségbeesett, hogy de, és légyszi-légyszi, és ő korizni akar. Oké, akkor B terv. Bence korizik, mi nézzük. Legnagyobb meglepetésemre nem volt ellenvetés. Csak, mikor kibéreltem egy korit, utána jelentette ki Kincső, hogy Bence után ő jön. :D Legyen.

Talán Kincső volt már egyszer korizni (nem velem), de Bence lábán tuti most volt először korcsolya. Bemenni természetesen nem tudtam vele, hiszen cipővel amúgy sem lehet felmenni a jégre, ráadásul a két kicsit tuti jött volna utánunk, úgy meg még annyira sem. Megmutattam neki az utat, hogy pálya széle, kerítés, kapaszkodás; mehetsz. Ő meg ment. És borult. És borult. És kapaszkodott, és borult. :)) Hősiesen végigcsúszta a pálya szélét hason, fenéken, oldalt, térden, de nem adta fel. :)) Hát, igen. Nem feltétlenül így tanul az ember gyermeke korizni, de ő akarta, és a lehetőségeink idáig terjedtek ma. :) Levi már fázott, minden baja volt, de akkor jött még Kincső... Ő azzal kezdte, hogy imádkozott egyet, és utána szállt jégre. :D Majd borult. És borult. Meg kapaszkodott, és borult. Bemutatott egy Bencééhez teljesen hasonló mutatványt, ráadásul az én kesztyűmben (amit mindig elhagyott), mert nála nem volt. Nem készültünk vele. (Vagyis szokott nála lenni, de biztos a másik kabátjában hagyta.) Bence persze már ott pörgött, hogy utána megint ő jön, de erről lebeszéltem Leventére (és magamra) hivatkozva, és persze mindenkinek meg kell ígérnem, hogy jövök velük külön korizni. (Valamikor, valahogy...) Kincső - a maximalista lányom - meg sírt visszaúton, hogy ő még imádkozott is, mégsem ment neki a korcsolyázás. :))) Ezt még külön meg kell vele beszélni szerintem. :))

Úgyhogy nem éppen egy tervezett program volt, amire nagyon rákészültünk volna, hogy akkor most korizás, és olyan is lett, de szerintem így is élmény volt nekik. :) Persze megyünk máskor is, hiszen megígértem nekik...

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.