Hi!

Nagyon ügyesen kezelem már a nagyobb káoszokat is, lényegében 95%-os hatékonysággal kb. :) Az elmúlt időszakban már nem tudtam követni a sok email-t, hogy melyik ovis csoportba milyen ajándékra adjunk pénzt, mikor, kinek, mikor kell enni, inni vinni be, mikor kell ünneplő, meg hasonló nyalánkságok. De megcsináltam! :) (Jó, Kincsőn nem volt fehér blúz az ünneplőruha alatt, de nincs is olyanja.)

Kedden volt az oviban karácsonyi ünnepség. Ide persze nem mehetnek be szülők, csak reggel ünneplőben kellett beadni őket, és már napokkal előtte be kellett adni az üdítőket, kekszeket, sütiket, hasonlókat. Hogy mi történt, azt nem tudom, de Bence valami halacska formájú sütit hozott ki magával a teremből nap végén, szépen becsomagolva. Kincső meg egy puzzle-t, ami A4-es kartonból készült, és ők rajzoltak (vagy színeztek) rá karácsonyfát. Úgyhogy ez lájtos volt. Persze most is volt olyan gyerek, aki nem volt ünneplőben, mert elfelejtették a szülők, hogy abban kell vinni, de szerencsére nem én voltam, már kínosan ügyelek mindenre. :D

Szerdán pedig jött a nagyobb ünnepség a templomban. Itt már szervezni kellett, és, mivel többen mentünk rá, ezért el lettek osztva a gyerekek is. :) Lívia gondjára lett bízva Bence, anyuéra Kincső, én meg csak Leviért mentem 4-re, és onnan a templomba.

Most nem volt olyan fejetlenség, mint tavaly. Se nálunk (egy gyerekkel voltunk eleve, mert kettő elöl ült a csoportjával), és összességében sem. Nem izzadtam le, nem ment fel a vérnyomásom, semmi nem volt. :D Levente persze mindent csinált, mert nem nagyon érdekelte, hogy itt most ünnepség lenne, úgyhogy mászókázott a padon, hangosan kacagott, evett, ölbe ült, lemászott, vissza, stb, stb. Mivel úgyis Líviánál aludt aznap, ezért ők távoztak is a műsor kezdete után 15 perccel, és onnantól még nagyobb volt a nyugi. :) Csak ültünk anyuval, és néztük Bencét, ahogy énekel a többiekkel. :) Nem volt semmi extra, a gyerekek énekeltek, szavaltak, utána az óvoda dolgozó is, és fél óra volt az egész műsor. Abszolút kibírható volt. Főleg, hogy semmi egyébre nem kellett koncentrálni. :) Levire is hárman voltunk ugyebár - míg ott volt.

Utána az altemplomban volt megint szeretetvendégség. Bence elvegyült a színpadon a többi gyerekkel (rohangáltak lényegében), Kincsővel az asztalok és székek közt ingáztunk, és ettünk/ittunk. Nem kellett gyerek után szaladgálni, hova tűnt, mit csinál... Annyival jobb volt már, mint tavaly! Nagyobbak is, és csak ketten voltak. Jó, igazából semmi dolog nem volt velük. :) Annyi dolgom volt végig, hogy egyek, és igyak. :D

3/4 7-kor jöttünk el, 1/4 8 körül érhettünk haza, ahol meglepetés várta őket: a napközben installált új előszobabútor. :) Egész úton tippelgettek, hogy mi lehet az új, mert csak annyit árultam el végül a kocsiban, hogy bútor, vagyis szekrény. :) Úgyhogy minden csúszott este, 9-re kerültek ágyba, de legalább reggel is fél 8-ig aludtak, és nem fél 7-ig. Ami már szintén mindegy, mert felkelek hozzájuk 5 percre, míg kikészítem a gabonapelyhet, meg innivalót, bekapcsolom a mesét, onnantól pedig elfoglalják magukat a gyerekszoba-játszószoba-nappali háromszögben. :)

Visszatérve: jól sikerült ünnepség volt, ha úgy vesszük, ők élvezték, én meg azt, hogy gördülékenyen megy már ez is velük. :)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.