Hi!

Képzeljétek milyen esemény történt ma! Szoktam olvasni, hogy ennyi idős korukban a babák már rég önállósítani akarják magukat az evés terén, és kell nekik saját kanál ebéd közben. Nálunk ez idáig nem volt téma, Bence teljesen elfogadja, hogy én etetem. Néha, ha leraktam a kanalat, akkor ő felvette, de elvettem tőle, ami miatt nem háborodott fel. Ma viszont úgy megragadta a kanalat, hogy esze ágában nem volt elereszteni. Na mondom, kezdődik:) Úgyhogy hoztam még egy kanalat:) Tehát, az történt, hogy Bence szépen beletunkolta a kanalat a kajába, majd kivette, és szétkente a tálcán. Vagy beletunkolta jól a kanalat a kajába, majd a kanál fejét megfogta a másik kezével. Vagy magához szorította. Vagy kicsit meglengette. Szép időszak elé nézünk:)) És amikor a másik kanalat is letettem, hogy letöröljek valamit, akkor azt is felkapta, és két kézzel ment a mutatvány! Bár azt a kanalat néha a szájába is tette:))

De még ezt megelőzően volt egy szörnyű alvásunk, azaz 2 órába telt, míg elaludt!!! 2 teljes órába, utána meg alig aludt valamit:( Úgy sajnáltam szegényt:( Pedig fáradt volt, nem is ellenkezett, amikor lefektettem, de mégsem ment neki az alvás. Állítólag front van. Amúgy tuti az esős időtől volt már aránylag korán álmos...

Aztán délután jött értünk Lívia, és elmentünk cipőt venni Bencus szülinapjára! A Fehérvári úton a vasúti töltés/híd elött van egy ortopédiai center (Salus) (tehát vizsgálatra is mennek oda emberek), és ott lehet szuper babacipőket kapni (www.saluscipo.hu). Engem a védőnő küldött oda, hogy ott vannak olyan cipők, amiket tud ajánlani, és egész korrekt áron. Úgyhogy egy pihe-puha, kényelmes bőr cipellőt kapott Bencus; csatosat, szellőzőset. Furcsa mód a 20-as is nagy volt a lábára, pedig azt hittem, hogy ideje lesz 21-est venni, nehogy hamar kinőlje. Úgy látszik itt más a számozás, vagy a fazon miatt más a méret a lábán. És a hely tele volt játékokkal, meg gyerekekkel, úgyhogy Bence igen élvezte a vásárlást! (Kivéve amikor épp ülnie kellett, hogy cipőt tegyek rá:)

Délután elmentünk még postára is. Bencét szépen letettem a posta közepére, ő meg szépen végignézte az embereket, meg szemezett velük:) Meg odabújt egy nő lábához, aki mellettem állt:)) Elnézést kértem tőle, hogy a fiam lábat tévesztett, mert nem figyelt oda:) De mindenki úgy oda volt érte! Ott dícsérgették, meg mosolyogtak rá! Még a huszonéves fiúk is!:) Nagyon kis büszke voltam, mint mindig.:) Persze aztán ott is szökni akart, mindig ki kellett rohannom a sorból, hogy Bencét visszatereljem a kijárattól:) De ilyenkor nem akarja a kezemet fogni, hanem egyedül akar menni. És persze másik irányba:))

Holnap szerda, anyunál alszik, de lehet lesz még egy babalátogatós programunk is. De ez még nem fix.

Én, meg a másik baba jól vagyunk, hogy írjak már rólunk is:) Csak azért nem nagyon írok, mert nincs mit:) Nincs hányingerem, nem émelygek, nem fáj semmim, nem vagyok álomkóros, nem járok wc-re, stb. Úgy vagyok, mint bármikor máskor...:)

Pá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.